A poem by Endre Ady in translation by Bernard Adams.
The Striking of Fire
by Endre Ady
Translation by Bernard Adams
Great things are only done when there are bold
Men that are venturesome, come to the fore,
Can show their mettle over and again
And, holding to their course, can weather storms.
Blessèd may that man be that first struck Fire:
The first in daring of the race of men,
He looked upon the unfamiliar flame
As something that by right he'd give to them.
His work, as there he shivered in the snow,
Brought to him tribute due as to a God:
And to this day each valiant man remains
Willing to dare the shedding of his blood.
This world is not for the inheritance
Of backward-looking, worthless ne'er-do-wells;
The best of men is he that dares to act
And better only one: the braver still.
And he that wants things not to stay the same
Is no more chary of his precious hide
Than was his godsend ancestor of old,
That splendid ancient, he that first struck Fire.
A TŰZ CSIHOLÓJA
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
